Szükségállapotból vészhelyzetbe

Másokhoz hasonlóan Romániában is lazítottak a koronavírus-járvány által megkövetelt óvatossági előírásokon. Hogy jól tették-e vagy sem, az igencsak vitatható. Merthogy a szükségállapotból a vészhelyzetbe való átmenet enyhén szólva nem sikerült zökkenőmentesnek. Olyannyira nem, hogy három napon keresztül (péntektől vasárnapig), amikor a szükségállapot már nem volt hatályban, a vészhelyzet pedig még nem lépett érvénybe, mindenki – na jó: sokan – azt tett, amit éppen akart… Bátorítólag hatott, hogy az alkotmánybíróság a szükségállapot idején a rendőrség által a szabályszegőkre kirótt bírságokat eltörölte. A lakosság úgy viselkedett mintha járvány sosem lett volna, mintha kijárási tilalomról, fizikai távolságtartásról, kötelező maszkviseletről harangozni sem hallott volna.

A Lajcsi-kabinet a 2004/21-es kormányrendelet alapján hirdette ki a veszélyhelyzetet még csütörtök este. Csakhogy a szóban forgó jogszabály nem hatalmazza fel a kormányt szabadságjogokat korlátozó intézkedések bevezetésére. Mától azonban – ha minden igaz – már hatályba lép a 21-es rendeletet felülíró törvény, ami már jogalapot ad – ismétlem: ha minden igaz – a korlátozó intézkedések bevezetésére és a szabályszegők megbírságolására is. Merthogy a román ember úgy gyakorolja a szabályszegést, mint más a lélegzetvételt. Az egyetlen dolog, ami visszatartja a szabályszegéstől, az a bírság. Még a kimondottan a javát szolgáló szabályokat is, ha teheti, megkerüli. Annyi a bökkenő, hogy a vészhelyzet kihirdetését a törvény szerint öt napon belül a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Kérdem én: mi történik, ha a parlament, mondjuk, nem hagyja jóvá?

Hasonló rendkívüli helyzetekben minden a hatóságok első reakcióin múlik, merthogy az általuk hozott intézkedések vagy azt sugallják, hogy az állampolgár megnyugodhat, mert azok, akik ezért vannak, tudják, mit és miért tesznek, vagy ellenkezőleg: bizonytalanságot sugallnak, ami aztán érthető módon pánikot vált ki. Romániában az államnak, mint gépezetnek az „olajozatlansága” döbbentett meg elsősorban. Most nem állítom, hogy váratlan volt mindaz, ami történt, mert az ellenkezője lett volna az igazán váratlan: ha mindenki megfelelően teszi a dolgát. A legújabb: most derült ki – ha hinni lehet egyáltalán az állításnak –, hogy Szucsáván (Szőcsvásár) még arra is képtelenek voltak, hogy megszámolják a fertőzött eseteket: minden pozitív tesztet egy-egy fertőzött esetnek jelentettek le. Hogy azon kórházi illetékesek nyomásgyakorlásáról ne is szóljak, akik arra próbálták rávenni az elhunytak hozzátartozóit, hogy egyezzenek bele, hogy a halál okaként a koronavírus-fertőzést tüntessék fel.

Ha igaz a mondás: szélsőséges élethelyzetekben ismerszik meg valójában az ember, akkor ez érvényes az általa alkotott kisebb-nagyobb közösségekre is. Beleértve a politikai közösségeket is. Mit mondjak? Ezen a téren nem vagyunk elkényeztetettek. Bár tudjuk, minden népnek, nemzetnek olyan vezetői vannak, amilyent megérdemel. A politikusi, emberi felelőtlenség csúcsa az, ahogyan egyesek – románok és romániai magyarok egyaránt –, alkalmatlanságukat ismételten bizonyítva, most újfent leszerepeltek.

Minderről jó lesz nem megfeledkezni, ha megérjük az idei választásokat…

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

2 hozzászólás

  1. Egy észrevétel: a „SZOCIÁLIS távolságtartás” kifejezés használata valószínű csak a véletlen műve (tükörfordítás). Mert egészen más a jelentése mint a „(fizikai) távolságtartás”-nak.

    • Szentgyörgyi László

      Igaza van. Nem véletlen, annál súlyosabb: figyelmetlenség műve. Javítottam.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük