Hulljon a férgese!

Romániában ez idő tájt csúcsokat döntöget a napi koronavírus-fertőzéses esetek száma. Mennél több tesztet végeznek, annál több fertőzést mutatnak ki. A történet igencsak kezd hasonlítani az analfabetizmus kapcsán született híres Hofi-poénhoz, hogy aszongya: Magyarországon analfebáta nincs – összeszámolva. Itt is valahogy hasonlóképpen állunk: mennél több tesztet végeznek, annál több a fertőzött. És viceversa.

Csakhogy itt nem egyértelmű, hogy a hatalom számára éppen mi a jó: ha sok a fertőzött, vagy ha kevés. Élünk a gyanúperrel – nem is Romániában élnénk, ha hasonló lehetőségekkel nem kellene számolnunk –, hogy a pillanatnyi politikai érdek határozza meg a világjárványhoz való viszonyulást. A politikai hatalomét mindenképpen. És itt mindent a napi politikai érdek határoz meg. Februárban, március elején, a járvány elterjedésekor itt a többnyire diktátorként működő Iohannis államfőt és a hatalmat gyakorló pártját, a liberális PNL-t kizárólag az előrehozott választások érdekelték. A koronavírus-járványról hallani sem akartak. Egyfajta influenza – nyilatkozta februárban róla lekicsinylően az államfő. Hogy alig egy hónappal későbben már szükségállapotot hirdessenek. Két hosszú hónapig próbára téve az emberek tűrőképességét.

Az ilyenkor szokásos megszorításokat – beleértve a szabadságjogok időleges korlátozását is – még csak eltűri az ember. Főleg, ha meggyőzik azok elengedhetetlenségéről. A részleges kijárási tilalommal, a kötelező maszkviselettel, a fizikális távolságtartással járó kellemetlenségeket is. Bár ez utóbbit sem a végtelenségig. Viszont a politikai és hatalmi elit képmutatását, a kettős mérce alkalmazását már nem, azok visszatetszést keltettek a köznépben. Min például a miniszterelnöki irodában maszk nélkül iszogató, dohányozgató kormánytagokról készült fotók. Valamint a szükségállapot idején kötött, enyhén szólva korrupciógyanús üzletekról szóló hírek, mint például a kormány által egy semmiből felbukkant cégen keresztül lebonyolított maszkvásárlás.

A drákói intézkedések, a két hónapig tartó össznemzeti semmittevés, a lakosság otthonaiba történő elszigetelése hatékonynak bizonyult: a járvány meglepő módon nem terjedt úgy el – legalábbis a tesztek szerint –, ahogyan azt sokan korábban valószínűsítették. Csakhogy a közben kipattant botrányok, a hatalom részéről tapasztalt szokásos felületesség, hányavetiség, a következetlenségek sora azt eredményezték, hogy a lakosság türelmét vesztette, mára fütyül minden elővigyázatosságra intő felhívásra, fenyegetésre.  Gyakorlatilag elfogyott a bizalom a hatalom iránt. Anélkül pedig nem megy.

Köztudomású, hogy a fegyelem, az együttélési normák betartása, a társadalmi szolidaritás bizony nem a román ember legfőbb jellemzői. Hogy a törvénytiszteletről, a jogkövető magatartásról ne is szóljak. Mára – ez szinte magától értetődő módon, törvényszerűen következett be – ki-ki ott szegi meg a szabályokat, ahol akarja, tudja. A következményekkel pedig előbb-utóbb számolnunk kell.

Ott tartunk – de ezzel nem csak mi vagyunk így –, hogy bármerre forduljunk, egy-egy járványügyi szakértőbe botlunk. És kérdezetlenül sorolja ki-ki a maga vélt vagy valós érveit. Miközben a helyzet feletti ellenőrzés kicsúszni látszik a hatóságok kezéből. A kormányzat iránti bizalom oda, a hatóságok – alkalmatlanságuk okán – képtelenek bármit is tenni. A jelek szerint a járvány ezentúl szabadon kitombolhatja magát. Ha akarja.

Jöhet a természetes szelekció.

Tehát: hulljon a férgese!

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

egy hozzászólás van

  1. Bukarest teljesen külön világ, egy „másik világ”. Ha Erdély mást, jobbat szeretne, akkor az erdélyi románoknak (magyar támogatással) kell más módon viselkednie mint mostanában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük