Frusztrált nagyrománok

Megszokott jelenség, hogy vannak ilyen-olyan vezető tisztségeket betöltő román emberek, akik a hatalom feltétel nélküli védettségét élvezik: tegyenek bármit, kövessenek el bármilyen törvénytelenséget, hajuk szála sem görbül. Mindez elsősorban Erdélyre jellemző, különösen a magyarok által is sűrűn lakott vidékekre.                                                              

A minap számolt be a helyi magyar média, hogy rövid „száműzetés” után visszakerült a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség élére a „székely ízeket” tagadó, egyébként magyarellenes intézkedéseiról elhíresült Mircea Diacon. Lemondását a háromszéki magyar politikai vezetők kérték, mert rendszeresen túllépte a hatáskörét, ittasan előbb kocsmai verekedést kezdeményezett, majd balesetet okozott, az ügyészség azonban nem emelt vádat ellene. „Barátunkat” múlt év decemberében mozdították el a háromszéki fogyasztóvédelem igazgatói székéből, de inkább felfelé buktatták, semmint eltávolítsák a „rendszerből”. Több mint valószínű, eszük ágában sem volt a magyar lakosság zaklatásában kiváló érdemeket szerzett „szakembertől” megszabadulni. Rövid brassói és besztercei kitérő után most újra Sepsiszentgyörgyről zaklathatja a magyarokat.

A másik eset azé a Sebastian Cucoș főrendőré, aki a csendőrség vezérkari főnökeként személyesen irányította a június 6-ai úzvölgyi eseményeken a pogromban résztvevő románokra vigyázó rendfenntartó erőket. Sőt, emberünk a helyszínre érkező –irányított, szállított – focihuligánokkal is kiválóan szót értett. Akárhonnan is nézzük, kulcsszerepet játszott – kinek a megbízásából? – az eseményekben. Mint ahogyan a tavaly augusztusi bukaresti tüntetés kíméletlen szétverésében is.

Az eddigiekből is kitűnik, vannak, akik kiemelt szerepet játszanak a magyarok megfélemlítésében, közvetve szülőföldjükről való elűzésében. Mielőtt bárki is elhamarkodott következtetések levonásával, felelőtlen általánosítással vádolhatna, hadd emlékeztessek: jövőben lesz harminc esztendeje, hogy az ismert szekus eszközökkel – diverziókeltés, a magyarellenes hangulat felsrófolása, stb. – kirobbantották a marosvásárhelyi pogromot, amelynek következményeként egyesek szerint 1o, míg mások szerint 15 ezer magyar hagyta el a „frontvárost”, zömük az anyaországban keresett és talált menedéket.

Hogy például a magyar szimbólumok és nyelhasználat ellen keresztes hadjáratot folytató Dan Tanasa mögött kik állnak, kik szolgáltatják neki a muníciót, azaz az információkat, és kik látják el számtalan perében a jogi képviseletet, az is jól sejthető.

Bárki kérdezhetné: miért ez a velünk szembeni ellenséges magatartás, elszántság a barátainknak aligha nevezhetőkben? Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk: a sovénnacionalista románok körében elfogadhatatlan, hogy száz esztendővel utána, hogy Erdélyt Romániához csatolták, mi még közel másfél milliónyian itt vagyunk. Mi több, magyarul beszélünk, érzünk.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

9 hozzászólás

  1. Itt az ideje, hogy a magyar állam az Usa, Oroszország és Kína barátságát kihasználva visszavegye Erdélyt, vagy legalábbis a magyarok lakta részét. Ez lenne a legméltóbb emléke Trianonnak.

    • Az USA most haverja a románoknak, mert Romániába telepített fegyverrendszereket, használhatja Konstancát.
      Az oroszok nem komálják őket, de Ukrajna nagyobb falat.
      Kína meg nem ártja bele magát nyíltan egy ilyen ügybe, de titokban sem: aki velünk jóban van, az minimum a rosszallásra számíthat 7 államtól.

  2. Kallotomcat

    Logikus! Szerintem a felsorolt országok közül egy se a barátunk, magas ívben tesznek ránk, gyalogok vagyunk a „nagy sakktáblán”. Sajnos….

  3. Mi is emlékezzünk Károlyi Mihályra, aki tehetetlenkedésével bátorította az országrablókat, hagyta szétverni a magyar állam hatalmát; Lindner Bélára, aki hagyta teljesen szétzülleni a hadsereget, majd Belgrádban dísztemetést kapott Titótól; Kun Bélára, aki aláásta kommunista haverjaival a magyar államot már 1918-ban. Utána mindhárman külföldre pucoltak.

  4. Hogy lehet az, hogy egy ilyen magyar közösségben tud llétezni ez a kétt szemét román oláh mint Mircea Diacon vagy Sebastian Cucos, hogy nem fordul meg ezek gyomrában a Székely kacor, hogy kimernek még menni az utcárai, hogy megismerjék a magyarok Istenét.

  5. Bodonyi András

    A hatalom az okosól fél, nem az erőstől.

  6. A tények kedvéért
    1.
    A Securitate ill utódja él és virul. Az ún. magyarellenes akciók állandóak, lásd. pl. pápalátogatás, úz völgyi temető v. honvéd craiova meccs. Aki érintett, itt volt az érti.
    Ebből éltetik, táplálják a nagyromán identitást. Három emberöltő alatt rengeteg romániai magyart beszerveztek, sőt a kishazában is számos, akár közimert ügynökük dolgozik.

    2. Történelmi tény: Magyarország nem volt soha Erdély jó gazdája. Erdély sikeres jövőjének kulcsa aterületi és közigazgatási autonómia. Volt száz év román uralom, az eredmény magáért bészél. Jöjjön hát az autonómia.

    • Az a helyzet, hogy Magyarország alig-alig volt egyáltalán gazdája Erdélynek, nagyjábó a mohácsi vész előtt. aztán a saját gazdája lett, a XVII. szátad végétől a kiegyezésig külön kormányozták (ha emlékszik történelemből ’48-as követelés volt: Únió Erdéllyel!)

  7. A Jancsó név zavaró lehet keresztnév nélkül, mert volt Jancsó Benedek, aki Erdély történetét megírta, kissé más szemüvegen – az érintettek szemüvegén -keresztül, mint a nevezetes akadémiai háromkötetes.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük