Érdekérvényesítésből elégtelen

Megszokott jelenségnek számít, ebből következően már senki sem kapja fel a fejét, ha azt észleli, a román törvényhozásban ismételten előkapják a magyar kártyát. Merthogy az azért van, hogy időnként elő-előkapják…

A mai generációk – magyar és román oldalon egyaránt – hozzászoktak ehhez, bár azt nem mondanám, hogy nem tudnának meglenni nélküle… Egyesek – elsősorban azok, akik a történelmet is politikai eszközként, amolyan dorongként használják vitapartnerük, ellenfelük, netán ellenségük földbe döngöléséhez – biztosan nem. Ezért aztán a hivatásos nemzetféltők, a szélsőséges nacionalisták – meggyőző érvek és kellő türelem híján, merő kényelmességből, zsigeri gyűlöletből – mindig előkotorják. Ezt tették azok az akadémikusok is, élükön a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorával, akik a Gyulafehérvári Nagygyűlés 100. évfordulója közeledtével úgy gondolták, ismét eljött az ideje a magyarellenes hangulatkeltésnek.

A magyar kérdés – hogy ne nevezzem magyargyűlöletnek – a törvényhozásban is napirendre került. Méghozzá ama törvény kapcsán, amely a jelentős számban magyarok által is lakott régiók kórházaiban kötelezővé tenné a magyar nyelven történő egészségügyi ellátást, az azt lehetővé tevő magyarul tudó személyzet alkalmazását. Az ellenzék – PNL, PMP és USR -, miután szó nélkül megszavazta, hirtelen „magához tért”, s alkotmányossági óvást nyújtott be a jogszabály ellen… Itt tartunk most.

Élek a gyanúperrel, hogy az említett törvény a mesebeli hoztam is meg nem is, van is meg nincs is kategóriába tartozik. Tudjuk: egy jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. A szóban forgó pedig, annak ellenére, hogy jól hangzik, hogy jogos elvárásokat elégítene ki, sajnos nehezen betartatható. Elég, ha csak a kóros orvoshiányra gondolunk. Egyes adatok szerint jelenleg mintegy 30 ezer romániai orvos tevékenykedik külföldön: a közegészségügyi rendszerből mára a szakképzett személyzet mintegy fele hiányzik. Ilyen körülmények között az említett jogszabály alkalmazásának esélye a nullával egyenlő.

Ebből következően azt kell mondanom, az RMDSZ-nek talán a magyar nyelvű orvosképzés biztosítására kellene összpontosítania, az ott jelentkező gondok megoldására törekednie, s nem az említetthez hasonló, betartathatatlan, ebből következően szinte fölösleges törvény elfogadtatására pazarolnia a drága időt és energiát. Ahelyett, hogy egy már hatályos törvény alkalmazására próbálná rávenni a kormányt, mint amilyen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának felállítására vonatkozó. Ez így szerinten nem más, mint időpocsékolás, legjobb esetben is pótcselekvés.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Arafat

Ha leírom az Arafat nevet, a magyarországi olvasók zöme – már akik emlékeznek még a …

egy hozzászólás van

  1. Az RMDSZ nem más mint maffiozók pártja. Én már évek óta nem szavazok rájuk. Sőt mi több a családtagjaimat is arra bátorítom, hogy merjenek másra szavazni, mert az RMDSZ nem érdemli meg a bizalmat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük