Egy tragédia évfordulójára

Négy esztenedeje, 2015. október 3o-án, a bukaresti Colectiv nevű szórakozóhelyen történt az a tűzeset, amely végül 64 halálos áldozattal járt. A tragédia okairól azóta is csak gyakran egymásnak ellentmondó feltételezések láttak napvilágot, számos összeesküvés-elmélet született, s ami a legfontosabb: nem mindenik teljesen alaptalan. Annyi biztos: a tragédia utáni heves tüntetések következményeként lemondott a Victor Ponta-kabinet.

Az azóta történtek hű képet festenek a romániai közállapotokról, arról a fejetlenségről, nemtörődömségről, hányavetiségről amellyel a hatóságok a hasonló eseteket kezelik. A médiából tájékozódók számára – a román újságírók gyakran előbbre járnak a tények feltárásában, mint azok a szervek, amelyeknek ez lenne a feladatuk – egyértelmű: akik fényt deríhetnének a tragédia részleteire, akik megnevezhetnék a felelősöket azok vagy képtelenek erre, vagy szándékosan elmulasztják ezt megtenni.

Közismert: a hasonló szórakozóhelyek tulajdonosi háttere általában igen tarka, gyakran az alvilág is nagy szerepet játszik benne. Természetesen élvezve a szalonképesnek tartott réteg  – a politikumra gondolok elsősorban! – háttértámogatását. Hogy milyen érdekösszefonódások alakulhatnak ki egy-egy hasonló műintézmény körül, arról sokat lehetne mesélni. Székelyföldi kisvárosokban gyakran nem is szükséges nagyon mélyre ásni ahhoz, hogy felszínre kerüljenek a nem túlzottan rejtett összefüggések, beszél arról többnyire nyíltan az utca. A szigorú követelmények – megfogalmazódik a gyanú: azért ilyen szigorúak, hogy ne lehessen megfelelni nekik – teljesítése gyakorlatilag lehetetlen sokak számára, ezért – nem élnénk Romániában, a korlátlan lehetőségek országában, ha nem így történne – aztán jó balkáni szokás szerint megpróbálják megkerülni őket. Mi kell ahhoz, hogy sikerrel járhasson az ember? Elsősorban kapcsolatok: egy-egy befolyásos ember a megfelelő helyen, ahol elintézhető ez-az, főleg az, hogy hunyjanak szemet a hiányok, a mulasztások felett. Persze a szemet hunyók, a kijáró emberek nem önzetlenül „segítenek”… Megvan itt mindennek és mindenkinek az ára. Valamint a korrupciós potenciálja. A többség szemében ezek függvénye az egyén társadalmi rangja is. Szomorú, de így igaz.

Szinte az évfordulóra időzítve hozta nyilvánosságra az egyik bukaresti bulvárlap – mert abban egyezzünk meg, nem lehet véletlen, hogy most és nem máskor került elő az a fránya dokumentum – azt a videófelvételt, amelyből kitűnik, a kiérkező tűzoltók enyhén szólva nem voltak a helyzet magaslatán, amikor nekiláttak a mentésnek. Az érintett felek vádaskodásai, az összeesküvés-elméletek gyártása az eset kapcsán feltételezhetően a végtelenségig tart majd. Annak függvényében, hogy mikor kinek milyen politikai és egyéb természetű érdeke fűződik ahhoz, hogy újra előhozzák a feledés homályából. Egyvalami biztos: az ügy főleg az áldozatok hozzátartozóinak szempontjából megnyugtató lezárására belátható időn belül nem számíthatunk.

Nem élnénk Romániában, ha nem így lenne…

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

2 hozzászólás

  1. Hajdó Jolán

    Négy éve?Akkor nem 1995-ben történt ahogy a cikk írja,hanem 2015-ben!!!

Hozzászólás a(z) Szentgyörgyi László bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük