A magyar-magyar kapcsolatok alakulásáról

Sokan vagyunk, akik bizonyos értetlenséggel szemlélik a magyar-magyar kapcsolatok területén, különösen az erdélyi magyar politika viszonylatában az utóbbi években végbement változásokat.

Tudom, bár ez eseményeket kívülről követőként el nem fogadhatom, hogy a politikában nem a barátság számít, hanem az érdek, a terület legfőbb rendezőelve pedig nem az elv, hanem a haszonelv. Kizárólag a szavazatokban kifejezett poltikai haszon számít, hiszen a voksok által nyílik meg az út a hatalomhoz. A politkai hatalom által pedig sok minden elérhető. Hogy ki mire használja azt, már egészen más kérdés… Ellenzékben bárki bármit mondhat, ígérhet, a számonkérés veszélye nélkül, ezzel szemben a hatalom gyakorlása közben dől el, ki az államférfi, s ki a saját, vagy legfennebb szűk csoportérdekeket követő figura.

Mielőtt belebonyolódnék, hadd szögezzem le: szinte csodaként, az utóbbi évtizedek legkarakteresebb magyar kormányzati fellépéseként üdvözölhettük a külgazdasági és külügyminiszternek a bejelentését, hogy Magyarország addig nem támogatja Románia OECD-hez való csatlakozását, ameddig a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügye meg nem oldódik. Aztán meggyőződhettünk, hogy minden csoda mindössze három napig tart. A Kelemen Hunor közvetítésével létrejött Orbán-Dragnea telefonbeszélgetés után bejelentett álláspontváltozás – a bizonytalan jövőben teljesítendő ígéret fejében Magyarország mégiscsak hajlandó támogatni Románia felvételét az OECD-be – kijózanítólag hatott.

Úgy tűnik, a román kormányzat újfent lóvá tett minket – nem először, s ha így folytatódik, nem utoljára… Ha így van, márpedig nincs másként, akkor sűrgősen tisztázandó, mekkora a Kelemen Hunor felelőssége ebben, akivel Orbán Viktor konzultált a döntés meghozatala előtt. Mert úgy fest, az RMDSZ nem az elvek, hanem pusztán a közös érdek mentén került közelebb a Fidesz-KDNP-hez, valójában továbbra is a magyarországi és romániai balliberálisokhoz vonzódik. A közös érdek emlegetésekor a szavazat-maximalizálásra gondoltam: ez az RMDSZ számára a legutóbb bejött, igaz, elsősorban Orbán Viktor nyílt támogatásának köszönhetően. Kérdés: bejönnek-e a Fidesz-KDNP számításai, a “szövetség” jövőre teljesíteni tudja-e vállalását az erdélyi szavazatok számát illetően?

Úgy fest, az EU-val, különösen annak senki által meg nem választott, “felelőtlen” vezetőivel való folyamatos háborúban álló Orbán Viktornak már sem ideje, sem energiája az erdélyi magyar politikai perpatvarokkal foglalkozni. Úgy tűnik, elfogadta azt a helyzetet, amit az erdélyi magyar választók kínáltak. Erre utalnak a Krónika október 5-ei számában megjelent interjúban általa mondottak: “(…) az itt élő emberek rendszeresen hetven-nyolcvan százalékos arányban az RMDSZ-re szavaznak. Mellékes, hogy erről mit gondolnak Budapesten, az a fontos, hogy mit gondolnak erről Erdélyben a magyarok. Ha ők az RMDSZ-t támogatják, akkor nekem az a dolgom, hogy az RMDSZ és Magyarország, valamint a magyar kormány között stabil és gyümölcsöző kapcsolatot alakítsak ki.Tiszta beszéd.

A maradék vékonyka erdélyi polgári-nemzeti táborhoz tartozó fanyalgóknak – közéjük sorolom magamat is – pedig akár azt is üzenhetné: tetszettek volna pártot gründolni, alternatívát felmutatni. Megvolt hozzá a lehetőség, amiként a szükséges politikai hátszél is…

 

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Adalék az SZFE-ügyhöz

Bevallom, engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a budapesti színház- és filmművészeti egyetem körüli balliberális …

3 hozzászólás

  1. Király Ibolya

    Ezzel a véleménnyel teljesen egyet lehet érteni. Merem állítani én, aki soha semmilyen politikai párt tagja nem voltam, és az elkövetkezendő 100 évben sincs szándékomban… Akik az RKP tagjaként politizáltak anno, most is megtalálják a leginkább hasznot hozó érdekpolitizálást, a legjövedelmezőbb konstellációt. Lelkük rajta. Egyszer úgyis világosság lészen. Talán.
    Természetesen kivételek voltak mindig és lesznek, akik nem adták el meggyőződésüket “egy tál gulyásért vagy lencséért”. Dixit ceau, a ’78-ban , “az árulókról”, akik viszont ezt tették. Aki érti, érti, aki nem nem…

  2. Mondani valóm nincs csak a mérhetetlen fájdalom…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük